Élményúszós sikerek a V-8 Kupán

Úszóverseny volt a V-8 Uszodában novemberben.
Gratulálunk a rutinos Sárga halacska csoportnak. Aranyérmek, ezüstérmek és a részvétel öröme, amiket elhoztak a gyerekek.
​Köszönjük a részvételt a gyerekeknek és a szülőknek.

Hajrá kis Kópék! Anna, Bogi, Lili, Nana, Maja.

Újabb támogatóra talált egyesületünk

Újabb támogatóra talált egyesületünk a LogSol Kft személyében.

A cég kiegészítő áramforrások – úgy mint aggregátorok, szünetmentes tápegységek – gyártásával, forgalmazásával, bérbeadásával és szervizelésével foglalkozik.
Tehát olyan hasznos eszközökkel, amelyeknek akkor vesszük hasznát, amikor a legnagyobb szükségünk van elektromos áramra.
Áramszünet esetén.
Leányfalun edző sportolóink és kollégáink biztonságára több, mint egy éve vigyáz a tőlük vásárolt nagyteljesítményű aggregátor.
A berendezésre leginkább jellemző, hogy dolgát észrevétlenül végzi. Ugyanis többször előfordult rövidebb áramszünet, amikor az automatika átvette az irányítást, beindította a Mitsubishi dízel motorral szerelt gépet és az élet ment tovább.
A sportot szerető cég vezetőivel szeptemberben írtuk alá a megállapodást az ingyenes évi kétszeres karbantartásról és a szükséges kopóalkatrészek cseréjéről.
Természetesen ezen felül hetente két alkalommal próbaüzemre is sor kerül, melyek alkalmával az üzemanyag szintet is ellenőrzik és szükség esetén pótolják. Ezt a feladatot a Termálfürdő Kft munkatársai végzik el.
Köszönjük a LogSol Kft vezetőinek Varga Zsolt vezérigazgató úrnak és Kovács Krisztina ügyvezetőnek, valamint minden kedves kollégájának a megnyugtató és magas színvonalú gondoskodást!
KÓPÉ-ink és Kollégáink nevében mondhatjuk, igyekszünk azt megháláni!
A LogSol Kft-ről és termékeikről az alábbi linken tudtok még tájékozódni:
http://logsol.hu/index.php
Kósz Zoltán és Petőváry Zsolt

KÓPÉ Úszó-, Vízilabda Sportegyesület

Két játékosunk a Faragó-csapatban

Buzás Gábor és Szabocsi Áron meghívást kapott a Faragó Tamás által írányított Ob1/b-s válogatottba .

Gratulálunk a fiúknak, a cikk itt elérhető.

Úszóverseny Kópés gyerekekkel

 

Gratulálunk legkisebb palántáinknak!
Köszönjük Nekik, Natinak és Pirosnak az “élményeket”!
Az eseményről egy rövid beszámoló az alábbi linken található.
Hajrá KÓPÉ!

Kópé Nyári Tábor 2017!

Hamarosan itt a nyár! Várunk Titeket idén is táborunkba!

KÓPÉ ÉLMÉNYÚSZÁS

Tisztelt Szülők, kedves Gyerekek!

 

Élményközpontú úszásoktatás a KÓPÉ-ban!
Jelentkezni lehet az elmenyuszas@gmail.com címen, vagy az alábbi számokon.

memo-elmenyuszas-start-publikus

NYÁRI ÉRTÉKELÉS 2016

kep2Tisztelt Szülők, kedves Gyerekek!


11. nyarunkat töltöttük idén.
Zsolttal és kollégáinkkal a legtartalmasabb és legértékesebb nyárként értékeljük a 2016-ost. Igyekeztünk úgy összeállítani a programot, hogy sportszakmailag megfeleljen a legmagasabb igényeknek, valamint élmény dús is legyen egyben.
Közel 200 gyermekünket kellett ilyen formán mozgatni.


Kezdjük a nagyobbakkal. Idén második alkalommal kaptunk meghívást a VK Opatija csapatától a Krunoslav Brguljan emléktornára. 2000-2001-es korosztálynak írják ki évről évre és javarészt Dél Szláv csapatok részvételével zajlik. Érdekessége, hogy tengerben játsszák, a csodálatos Volosko-i öbölben. Idén rajtunk kívül indult 2 horvát, egy-egy szerb, bosnyák, szlovén csapat, a 2000-es szlovák válogatott, valamint az Eger. Igen szembetűnő volt a fizikális fölény, ami sajnos nem bennünket jellemzett. Így aztán 4 kemény meccset játszottunk. Habár meccsről meccsre jobbak voltunk, sikert egyiken sem sikerült aratni. Tanulságnak, tapasztalatszerzésnek azonban jó volt.


Rákövetkező héten 2003-04-es csapataink vették birtokukba a Volosko-i vízeket. Az Opatija vendégeiként játszottunk minden este edzőmeccset a helyiekkel. Egyenrangú partnerei voltunk egymásnak. Mindenki elegendő játéklehetőséget kapott, ami nélkülözhetetlen az előrelépéshez. Délelőttönként nyíltvizi úszás, labdatechnika, lábtempós feladatok szerepeltek a programban. Szárazföldi terhelést egyszer kapott a társaság. Megmászták falunk (Lovran) fölött terpeszkedő hegyet (dombot). Az beszámolókból és fényképekből úgy gondolom maradandó élményt nyújtott mindenki számára. Daniék ezen kívül további 6 hetet készültek. 5-öt Leányfalun, egyet pedig Mezőtúron az ottani formálódó csapat vendégeként. Nagyszerű edzőmeccseket játszottunk, ahol általában a mi tudásunk dominált, de egyszer a Szolnok is átjött egy méretes zakóért. Utolsó héten pedig mi láttuk vendégül a Szolnok 2004-es és 2005-ös csapatait. Nagyobbjaink általában győzelemmel, kisebbjeink néhány gólos vereséggel jöttek ki a vízből. Mivel sajnos ezen a héten voltunk a legkevesebben az eredmények nem mindig tükrözik a reális eredményt, viszont azok a gyerekek, akik máskor kevesebb lehetőséget kaptak most sokat játszottak. Így kijöhetett hogy miben kell még javulni, illetve azt is megmutatták, hogy valamiben mindegyikük jó. És egy edzőnek ez a legnagyobb segítség. Így tud konkrét feladatot adni a játékosoknak, amit, ha jól végrehajtanak sikerélményük lesz és már egyéb játékelemekhez is megjön a bátorságuk.


Közben többi csapatunk sem tétlenkedett. Ütötték a vasat rendesen. Legkisebbjeink – a 2005-06-07 -új edzőjük Németh Zsolt irányításával és Petrovszky Gergő segítségével erősödtek és ügyesedtek Leányfalun. Ők 4 hetet húztak le. Programjuk komplex képzést tartalmazott. Ők biztos úgy mondták otthon, hogy állandóan csak úsztak. Ez nagyrészt így is történt, de csak azért mert olyan jól ment. E mellett azért jutott idő a lábtempós és labdás feladatokra is. Mindezt napi 3 és fél órában. De nehogy csak a karok és vállak fáradjanak, a reggeli edzések előtt porzott a strand foci pálya. Vagy fociztak, vagy erősítő feladatokat végeztek a gyerekek. De nehogy azt higgyétek, hogy a napi 4 és fél óra irányított edzés elfárasztotta őket! Ebéd előtt és után simán fociztak még 1-1,5 órát. Közben erősödtek, barnultak, szőkültek… Reméljük a bajnoki meccseken viszontlátjuk a nyáron tanultakat! Sajnos ezek a gyerekek voltak legkevesebben a nyáron, pedig ők vannak a legtöbben! Nagy terveink vannak velük. Szeretnénk elindítani őket a BABY Bajnokságban. Létszámuk alapján az sem kizárt, hogy két csapatot nevezünk.

Felnőtt csapatunk idén is az OB I/b bajnokságban fog indulni.
A csapat Pecz Gábor edző kivételével együtt maradt. Az ő munkáját Németh Zsolt vette át, és augusztus elseje óta heti 3 alkalommal ismerkedik a csapattal. Továbbra is büszkék vagyunk a tényre, hogy zömében sajátnevelésű játékosok alkotják a csapatot.
Júliusban a nagyok is elkezdték a munkát Zsolt, Dani és Márkó bá-val. Az 50-es medence melletti füves részt „reklám célokra” kisajátítottuk idén nyáron. Minden reggel 20-25 erőtől duzzadó kamasz medicinezett, fekvőtámaszozott, bírkózott. Az arra haladóknak igencsak elvonták a figyelmüket, szerencsére egy baleset sem fűződött a nevünkhöz. Az ő programjuk 5-6 hetes volt idén. Ebben szerepelt egy-egy hódmezővásárhelyi, dömsödi és mezőtúri edzőtábor, valamint egy kupa Marcaliban a 99-eseknek, egy Mezőtúron a 2002-eseknek.

1., Békéscsaba
2., Szolnok I.
3., OSC
4., Dunakanyar Waterpolo
5., Honvéd
6., Sopron
7., Szolnok II.
8., Mezőtúr

Amikor teltház miatt nem fértek be legnagyobbjaink a medencébe, akkor Bandi bá segítségével transzportáltuk őket Dunabogdányba, vagy Kisorosziba. Főleg Bogdányban kóstolhattak bele a gyerekek Zsolt bá kedvenc gyakorlatába. 100 méter gyorsúszás árral szemben, majd 100 méter „laza” pillangó folyásirányban. Amikor már nagyon lógott a nyelvük, akkor a pillangó helyett jöhetett a futás. Csemegeként pedig birkózás. Természetesen pihenő gyanánt.

Nem csoda, hogy olyan erőben vannak a fiúk, hogy a marcali tornán majdnem megvertük a Vasast.

1., Vasas I.
2., Dunakanyar Waterpolo
3., Kaposvár
4., Vasas II.
5., Komplex


Szemet gyönyörködtető megoldásokra is futotta erejükből. Meg is dicsérte őket a torna szervezője a Vasas olimpiai bajnoka Dr Steinmetz Ádám. Ezen aztán annyira fellelkesültek fiaink és edzőink, hogy gyorsan el is mentek Hódmezővásárhelyre tökéletesíteni ezt az edzésmódszert. nyilván ki kellett próbálni, hogy a Tiszában is megy-e az árral szembeni úszás.
És ment!
Hosszasan próbálták, de a gyerekek nem hagyták, hogy edzőik feladják. És akaraterejüknek köszönhetően bebizonyították, hogy az Alföldön is sikeres ez a módszer.

Fakultatív programokként részt vettünk az augusztusi Duna átúszáson Dunabogdányban, ahol felnőtt csapatunk tagjai Ercse Norbi, Zerinváry Lőrinc és Hajdu Lóci megvízilabdáztatta a vállalkozó kedvűeket.
Hajdu Lóci és Szabolcsi Áron 4 hetes tábort csinált végig az Egyesült Államokban, ahol mindketten rengeteg meccset játszottak és tömérdek tapasztalattal, élménnyel gazdagodtak.
Leányfalun a Strand Partyn több fronton összemértük erőnket a Madách- és a József Attila színház művészeivel. Itt Márkó és Ercse Norbi vezetésével fantasztikus csirkepörköltet főztünk, színház- és filmművészeti kérdésekre válaszoltunk csípőből, valamint félmeztelenül tütüben 2 percben eljártuk a Hattyúk tavának egyik táncbetétjét. Itt közlöm, hogy a facebook-on található képek közléséhez nem járultunk hozzá. Sőt le is tagadjuk azokat. Cserébe vízilabdás kérdésekre kellett választ adniuk ellenfeleinknek és egy parázs viktóriával vágtunk vissza a balettért.

KÓPÉ : MADÁCH-József Attila Színház igazságos (nem testvéries) 3:3
KÓPÉ: Varjassy Katalin, Sándor Alexandra, Fodor Eszter, Németh Zsolt, Tusa Márk, Ercse Norbert, Zerinváry Lőrinc, Petrovszky Gergő, Bende Bence, Kósz Zoltán
Madách-József Attila: Póka Éva, Lippai Krisztina, Farkas Zsuzsa, Lippai László, Pusztaszeri Kornél, Tóth Tamás, Földes Tamás

Talán nem mindenki tud róla, ezért elmondjuk, hogy az MTK-val 2011-ben kötött együttműködésünk idén júniusban megszakadt. Dunakanyar Waterpolo néven fogunk versenyezni a jövőben az Országos Utánpótlás Bajnokságokban.
A Barcsay Jenő Általános Iskolában elindult a Vizes osztály program 6. évfolyama. A programot kiterjesztettük Budakalászon a Kalász sulira és Pomázon a Sashegyi iskolára. Ezt a tevékenységünket az Elevenek SE-vel karöltve végezzük. A Móricz Zsigmond gimnáziumban idén is lesz vízilabdás osztály.

Hétfőn új év, új szezon kezdődött.
Munkánkat töretlen lendülettel igyekszünk végezni. Nem hibátlanul, de sok sok lelkesedéssel pótolva esetleges botlásainkat. A múlttal csak akkor foglalkozunk, amikor a korosztályos válogatottban feltűnik egy-egy egykori KÓPÉS neve. Idén kettő ilyen is van: Zerinváry Lóránt az Ifi válogatott tagjaként vesz részt a podgoricai Ifi VB-n, Simon Henriknek pedig szurkolunk, hogy tagja legyen a szeptemberi Junior Eb csapatnak.

Egyébként egyik szemünket mindig a célon, másik szemünket pedig az éppen előttünk álló feladat megoldásán tartjuk. Hétfőtől tehát mindenkit várunk szeretettel a V8-ban és a Termálfürdőben!
Befejezésképpen köszönjük a Termálfürdő vezetőjének Czuczor Attilának és kollégáinak munkáját, továbbá a KÓPÉ minden egyes munkatársának sokszor áldozatos tevékenységét!

Kósz Zoltán és Petőváry Zsolt

 

“Gyereklélek sportcipőben”

Tisztelt Szülők, kedves Gyerekek!

Mindannyiunk figyelmébe szeretnénk ajánlani egy nagyszerű könyvet!

Sportpszichológiával foglalkozik, méghozzá kifejezetten gyermekekkel kapcsolatos kérdéseket boncolgatva.

Gyömbér Noémivel – a könyv egyik szerzőjével – már fel is vettük a kapcsolatot egy szentendrei, vagy leányfalui előadás megtartásával kapcsolatban.
Az előadásra szeptember második felében kerül majd sor.
Kialakulóban van továbbá egy együttműködés is, melynek keretében igénybe fogjuk venni személyes útmutatásaikat a KÓPÉ sportolóira és munkatársaira nézve.
Az érinteni kívánt témákat nem is részletezném külön, mert a mellékelt ajánló sokkal beszédesebb ennél.

 

Üdvözletettel

Zoli és Zsolt

 

Könyvajánló

Kópé Nyári Tábor 2016!

Hamarosan itt a nyár! Várunk Titeket táborunkba!

13095771_1307932659223379_1342468964046533577_n

Interjú a 2014/15-ös szezonban bajnokságot nyert egykori KÓPÉs, Makray Ferenccel

K.Z.: Szia Feri! Beszélgetésünk apropója, hogy megnyertétek csapatoddal az osztrák bajnokságot, amihez szívből gratulálunk! Viszont korosztályodon kívül kevesen tudják, hogy ki is vagy valójában. Szeretném, ha bemutatkoznál nekik

M.F.: Makray Ferenc vagyok, 1991.08.21.-én, Budapesten születtem. Szentendrén éltünk, ott nőttem fel, iskolába is oda, a Szentendrei Református Gimnáziumba jártam.

K.Z.: Hogy találtál ránk? Mi hozott le a leányfalui strandra?

M.F.: Sok sportot kipróbáltam, de végül úgy hozta az élet, hogy 2005 nyarán rátaláltam a vízilabdára. Egy szórólapon láttam meg, hogy Leányfalun alakulni fog egy vízilabda klub, Kósz Zoltán és Petőváry Zsolt vezetésével. Egyből megtetszett, gondoltam, hogy szívesen kipróbálnám ezt a sportot is. Így kezdtem el vízilabdázni, első generációs KÓPÉsként. Egyből megtetszett a sport, és az is nagy vonzerő volt, hogy egy jó kis csapat kovácsolódott össze. Mivel mi idősebbek voltunk mikor elkezdtük, 13-15 évesek, nyilvánvalóan nem tudtuk felvenni a versenyt a korosztályunkkal, ezért az elején nem is indultunk bajnokságban, csak alkalmakként játszottunk edzőmeccset például Esztergom ellen. Egy pár év után átigazoltam a Vasasba, kipróbálni magam, hogy milyen is egy nagy csapatban. Sajnos nem fértem be a nagy csapatba, de egy évet ott edzettem, aztán visszajöttem a KÓPÉ-ba. Az én korosztályom lemorzsolódott, és így egyedüli ifiként voltam a csapatban, ezért a serdülőkkel edzettem, akiknek az edzője akkor Ölveczky Péter bácsi volt. Külön engedéllyel játszhattam a serdülő Budapest Bajnokságban.

K.Z.: Gondolom nagy élmény lehetett élesben is kipróbálni magatokat. Nem mindig „csak” edzeni, hanem összemérni erőtöket más csapatokkal is, hogy hol is tartotok tulajdonképpen a többiekhez képest.

M.F.: Nagyon nagy élmény volt először az életemben egy bajnokságban játszani. Nem emlékszem, hogy hol végeztünk, de egy-két csapatot még sikerült is megvernünk, és nagyon élveztük. A második ifi évemben elmentem a BVSC-be, ahol bekerültem az országos csapatba is. Kezdő játékos sose voltam, de a szezon végére biztos tagja lettem a csapatnak. Ugyanebben az évben kettős igazolással a KÓPÉban is játszottam, mert indultunk a felnőtt Budapest bajnokságban. Egy kevert csapat volt, Zoli és Zsolt vezetésével, néhány öregfiúval, meg serdülő és ifi játékosokkal.  Vogel Milán, Vesszős Péter, Andrássy, Herczeg Balázs, Bélteki Ádám, Fleckenstein Márk, Lanszky Ágost és Donát, Szili Szabi, Petrovszky Gergő, aki jelenleg edzőként tevékenykedik a KÓPÉban és többen még jelenleg is játszanak: Tislér András, Páncsics Mirkó, Víg Zsombor, Kammerer Benő, Király Levi, Kákonyi Andris…

Ezután leérettségiztem, elkezdtem tanulni Budapesten, és tovább edzettem a BVSC-ben. Akkor Dabrowski Norbert (jelenleg a ZF Eger edzője) volt az edző, aki azt mondta nekem, hogy maradhatok a felnőtt csapattal edzeni, de játszatni nem tud majd. A sulit egy fél év után abbahagytam, majd egy ismerős segítségével lehetőséget kaptam Ausztráliában, Sydneyben egy csapatnál edzeni. Játszani nem tudtam, de 3 hónapot edzhettem velük.

K.Z.: Emlékszem milyen büszkék voltunk Rád Zsolttal. Az első kis KÓPÉ kirepül a nagyvilágba! Kicsit féltettünk is. Teljesen olyan volt, mintha a saját gyermekünk indult volna útnak.

M.F.: Itt megéreztem, hogy milyen is igazából külföldön élni, és minden nehézsége ellenére nagyon megtetszett. Amikor nyáron (2011) hazajöttem, már szinte biztos volt, hogy ősztől Bécsben, asztalosnak fogok tanulni. Egy szakközépiskolába jártam, és mellette egy asztalos műhelyben dolgoztam. Először úgy gondoltam, hogy a vízilabdát egy kicsit háttérbe kell majd szorítanom, mert egyrészt a munka mellett kevesebb időm volt, másrészt pedig mert a vízilabda nem annyira közismert sport Ausztriában. Holott a szomszédjaink, de többen is megkérdezték, hogy mi is az a vízilabda, mert ők még sosem látták ezt a sportot. Nem annyira sportos nemzet, de ha valami mégis, akkor szinte csak a foci meg a téli sportok. De azért 3 csapat mégis volt Bécsben. Ausztriában összesen 7 csapat van a bajnokságban. Az egyiknél (ASV-Wien) egy magyar edző volt, úgyhogy oda mentem le. Rögtön megszerettek, mert az ottani színvonalhoz képest nagyon jó játékosnak számítottam. Már az első szezonban feltűntem az osztrák válogatott edzőnek, aki az egyik meccsünk után odajött hozzám, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem az osztrák válogatottban játszani, és akkor ezzel együtt megkapnám az osztrák állampolgárságot is. Erre én igent mondtam, és így 2012-ben leadtuk az kérvényt az osztrák állampolgársághoz, amit aztán 2015-ben megkaptam. De már az elejétől fogva, 2012-től játszottam a válogatottban, mert a tornák, ahova mentünk, nem voltak hivatalosak, nem volt ellenőrzés, hogy mindenki állampolgár-e, és így mindig ott voltam.

K.Z.: Ez egy kicsit „magyaros” volt! J De ez is hozzánk tartozik! És aztán hogyan tovább?

M.F.: Bécsben 3 évet töltöttem el, és miután elvégeztem a sulit, Salzburgba mentem, egy faipari főiskolára. Salzburg is azon kevés osztrák városokhoz tartozik, akiknek van vízilabdacsapatuk. Már ismertek és tudtak rólam, és nagyon örültek, hogy idejöttem. A tavalyi évben meg is nyertük a bajnokságot, 12 év után újra Salzburg lett a bajnok.

K.Z.: Hát ehhez szívből gratulálunk és nagyon megörültem, amikor édesanyádtól hallottam!  Akkor ezek szerint nem csak Magyar Bajnokaink, hanem személyedben Osztrák Bajnokunk is van! Feri, summáznád-e eddigi sportpályafutásod szubjektív oldalát is?!

M.F.: Valóban ezek voltak eddig a tények, az eddigi életpályám a vízilabda szemszögéből. Szívesen beszélek egy kicsit az élményeimről is. Arról, hogy mit kaptam a sporttól, miben segített az élet más területein.

Nagyon örülök, hogy végül egy csapatsport mellett kötöttem ki. Egy csapatsportot űzni az egyfajta életforma. Ha valaki egy csapatban nő fel, az nagyon nagy hatással van az életére. Ez egy olyan élmény, amit nem lehet megkapni az iskolában, az osztályban. Amilyen közösség egy csapatban kialakulhat, az több mint egy egyszerű baráti társaság. Az edzés, az erőlködés a közös célok elérése érdekében, vagy amikor egy nehéz meccsen együtt küzdünk, egy nagyon erős társaságot kovácsol össze. Nekem van szerencsém egy ilyen csapatnak része lenni. Én 91-es vagyok, de sokat voltam együtt a 93-as, 94-es korosztállyal, és egy nagyon jó kis csapat jött ott össze. Vannak, akik már abbahagyták azóta a vízilabdát, vagy éppen más csapatban játszanak, de legalább évente kétszer mindig összejövünk. Ez az egyik nagy előnye a csapatsportnak. Egy másik nagy hozadék, amit szintén a saját bőrömön tapasztaltam, az az, hogy akárhova is kerülök, ha van ott vízilabda, akkor egy teljesen idegen városban is rögtön van 10-15 barátom, akikre számíthatok, ha segítség kell. Ezt az ember a munkahelyén nem kapja meg. Kevés rosszabb érzés van, mint egy idegen országban magányosnak lenni, ahol még esetleg a nyelvet se beszélem teljesen jól. De velem ez nem fordult elő. Akárhányszor külföldön voltam, mindig egyből ott voltak a csapattársaim, akik befogadtak, szerettek, és már az első héten egy teljesen új helyen volt egy baráti társaság, akikhez tartoztam. Ez nagyon megkönnyíti a beilleszkedést. Ezt persze úgy értem, ha valaki munka vagy tanulás miatt megy külföldre, és mellette folytatja a vízilabdát. Mert profiként kimenni külföldre az teljesen más, de ebben nincs tapasztalatom.

Összességében az, hogy olyan ember lettem, amilyen és hogy már sok mindent átéltem, sok helyen voltam/éltem, nagyrészt a vízilabdának köszönhetem, és hálás vagyok minden eddigi edzőmnek, akik segítettek az utamon. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy 2005 nyarán lementem a leányfalui uszodába, a KÓPÉ-ba.

K.Z.: Feri, KÓPÉink nevében is köszönjük az interjút és kívánunk Neked további sport- és civil sikereket!

 

A KÓPÉs csapatról pár kép:

kép1 kép2 kép3 kép4 kép5

A válogatottal egy svájci tornán:

kép6

A válogatottal Írországban egy tornán:

kép7

A válogatottal egy tornán Dániában:

kép8

2013-14 –ben az ASV-Wien csapatával második helyen végeztünk a bajnokságban:

kép9

2015-ben Iránban a „FINA World WaterPolo DevelopmentTrophy” –n értünk el 2. helyezést:

kép10

A salzburgi csapattal a kupagyőzelem után:

kép11

2015-ben, amikor a salzburgi csapattal megnyertük a bajnokságot:

kép12